Ahol az év minden napján szinte ugyanaz az időjárás vár: 30 fokos hőmérséklet, lágy szellő és a határtalan óceán. S hogy a több trópusi sziget közül miért éppen Sri Lankát az Indiai óceán drágakövét válasszátok?
Amikor a vendégeink megérkeznek, s megkérdezik, miben rejlik Sri Lanka vonzereje, igazán könnyű dolgom van. Az itt töltött tizenegy év után egyetlen szóban meg tudom fogalmazni ennek a kis országnak a furfangját: változatosság. Egy utazás megtervezésekor nem is gondolunk rá, milyen fontos, hogy az eltöltött idő változatosan teljen. Sokan szeretik az állandóságot, a biztonságot és a már előre megismert, megtapasztalt élményeket. Ennek is van létjogosultsága, nem vagyunk egyformák az utazás terén sem. Ám aki mindig igyekszik újabb és újabb szegletét megismerni a világunknak, annak Sri Lanka változatossága maga a Kánaán.
Sokszor soroltam már fel, mivel is találkozhatunk ezen a kis szigeten: 2600 éves írott történelem, vallások, nemzetek és nyelvek sokszínűsége, ezerarcú flóra és fauna, homokos óceánpartok és 2500 méter magas hegyek, zöldellő pálmafák, zöldellőbb rizsföldek és még zöldellőbb teaültetvények, sportolási lehetőségek, vízi tevékenységek, szikrázó drágakövek, zarándoklatutak, a világ legtöbb mosolya és bizonyítottan a világegyetem legízletesebb tengergyümölcsei. Már ezért érdemes előkapni azt a bőröndöt és beletenni a legszükségesebbeket: fürdőruhát, egy jó papucsot és az útlevelet.
Ahogyan a mondás tartja: a változatosság gyönyörködtet. Ez így igaz, de hogyan is igyekezzünk felhasználni ezt a változatosságot az utunk során? Kezdhetjük az óceánparton, hogy megismerjük, milyen az érzés, amikor a meleg homokba dugva lábujjainkat elmerengünk a végtelen óceán felett lenyugvó nap látványán. A hazainduló halászok mosolyogva integetnek, az árusok szedegetik össze áruikat, a gyerekek még szaladnak egy utolsót, mi pedig hálásan nyúlunk a pincér által nyújtott italunk után. Hirtelen minden stressz lehullott, elvitte a magával folyamatosan megújuló hullámok egyike. Ám kezdhetjük a fővárosban is, hogy egy kis pihenés után máris a helyi forgatagban találjuk magunkat, először idegenként, a fejünket kapkodva, csodálkozva, majd egyre inkább felvéve a ritmust, bátran és kíváncsian, együtt lüktetve a város minden rezdülésével. Ám ezután mindenképpen be kell merészkednünk az ország belsejébe. Megismerni a rizsföldekkel váltakozó kókuszpálma ültetvények sorát, melyeket időnként ananász ültetvények színesítenek. Találkozni a hagyományos falusi élettel, a kézzel készített – és elfogyasztott – helyi ételekkel, a színes ruhába öltözött, mindig mosolygó helyi emberekkel, a folyókban fürdőző hindukkal, a hosszú lépcsősoron zarándokló buddhistákkal, a fehér burnuszban boltjukba igyekvő muszlimokkal, a fehér színű reverendába bújt keresztény plébánossal. Megtapasztalni a mezítláb járás érzését, a kókuszdió levének friss ízét, a makákók elleni játékos harcot, a helyi buszokon való utazást, a helyiek szíves fogadtatását. Kipróbálni a háromkerekű tuktukot, felpróbálni egy szárit vagy szarongot, megpróbálni saját fizikai és lelki határainkat. Elmerülni a helyiek kántálásában vagy lemerülni a korallzátonyok közé. El kell jutnunk az óceáni mélységekbe és fel kell jutnunk a legnagyobb magasságokba.
Meg kell éreznünk a 30 fokos hőség izzását és a majdnem nulla fokban történő vacogást. Bele kell feledkeznünk a tamil teaszedő asszonyok mosolyába és az előttünk áthaladó leopárd villogó szemeibe. Meg kell kóstolnunk a végletekig csípős, ám hihetetlenül ízletes helyi curryt, amit nem árt egy szintén helyi Lion sörrel leöblíteni. Tudnunk kell leguggolni egy földön ülő kéregető mellé és megengedhetjük magunknak, hogy egymás után próbáljuk fel a legszebb drágaköves gyűrűket. Dobogó szívvel lapulhatunk a lendületes közlekedésű utakon a kerítések mentén, és kitárhatjuk mellkasunkat és karjainkat a csoda szép kék égbolt felé az óceánparton. Bebújhatunk az árnyékba egy könyvvel a kezünkben vagy belevethetjük magunkat a tennivalókba: úszhatunk, búvárkodhatunk, hajózhatunk, sétálhatunk, őserdőben túrázhatunk, bálnákat leshetünk vagy visszamehetünk akár sok száz évet is az időben a történelmi látványosságoknál. Egy utazás nem csupán egy utazás. Hanem egy utazás saját magunkba is.
Eljutni legbelülre és engedni magunknak megtapasztalni azt. Megfigyelni, hogyan hat ránk az újdonsült környezet, mit vált ki legbelül, s hogyan áramlik megsokszorozódva visszafelé. Sri Lanka az a hely, ahol az energiák pont ebbe az irányba sodornak minden utazót. Mindenkit várunk szeretettel!
Szerző&fotók: Smidtné Horváth Zsuzsanna és Smidt Tamás - Magyarok Sri Lankán
